Angelus blogja

Vers - Heinrich Heine

Loreley

Nem értem, a dal mit idéz föl,
s hogy oly bús mért vagyok:
egy régi, régi regétől
nem szabadulhatok.

Már hűvös az este; a Rajna
nyugodtan folydogál;
a hegycsúcs sugarasra
gyúlt alkonypírban áll.

Ott fenn ül – ékszere csillog –
a leggyönyörűbb leány;
aranyhaja messzire villog
aranyfésűje nyomán.

Aranyban aranylik a fésű,
s közben a lány dalol;
hatalmas zengedezésű
varázs kél ajkairól.

A hajósnak a kis ladikban
szive fáj, majd meghasad;
nem le, hol a zátony, a szirt van –
fel néz, fel a csúcsra csak!

Végűl ladikot s ladikost a
mélységbe sodorja az ár…
S hogy ez így lett, ő okozta
dalával, a Loreley.

Szabó Lőrinc fordítása

írta: Angelus, 2011. ápr. 2. 17:59 - címkék: vers és kategóriák: Irodalom - még nincsenek kommentek

Háromszögellések

Miért van az, hogy az emberek mindig bonyolítják az életüket, ahelyett, hogy egyszerűsítenék? Itt vagyunk a világban, mindenki rohan, de ugyan úgy kellenek az érzéseink, amik nélkül nem lennénk emberek: szeretet, szerelem, megértés és elfogadás... e helyett elidegenedés, utálat, és szenvedés van csak, ezeket látjuk, halljuk mindenhol, de hol maradnak a kedvesség szimbólumai? Ezek mindenütt ott vannak, csak már nem vesszük észre őket, az aluljáróban várakozó, összebújó fiatalok, a metrón csókkal elváló házaspárok, a mosolygós tinik... szerelmes tekintetek. Persze ezek múló, törékeny dolgok, amiket nehéz megszerezni és könnyű elveszteni, vagy csak megváltoznak a dolgok.

Ismeritek a háromszöget? Tudjátok, anno matekórán elég sokszor felrajzoltuk, van homorú, tompa, hegyes, derék, de a lényeg nem is a geometriájában van, hanem az alakjában, a háromszög gonosz, hegyes csúcsai vannak, és metsző éleit, s mikor ezt az életre vetítjük ki, na akkor tud igazán fájni ez az alakzat. Akaratodon kívül belekeveredsz, és mikor már benne vagy, csak akkor tudatosodik, hogy mi ez valójában, amikor már igazán megsebzett.

írta: Angelus, 2011. márc. 6. 14:17 - címkék: gondolatok és kategóriák: Egyéb - még nincsenek kommentek

A filozófia professzor és a kövek

Egy filozófia professzor az előadását úgy kezdte, hogy fogott egy befőttesüveget és feltöltötte kb. 5 cm átmérőjű kövekkel, majd rákérdezett, hogy tele van-e az üveg? - Igen. - volt a válasz. Ezután elővett egy dobozt, tele apró kavicsokkal, és elkezdte beleszórni azokat az üvegbe. Miután a kavicsok kitöltötték a kövek közötti üres hely...eket, megint megállapították, hogy az üveg tele van.A professzor ezután elővett egy dobozt homokkal, és azt kezdte beletölteni az üvegbe. A homok természetesen minden kis rést kitöltött. - És most, - mondta a professzor - vegyétek észre, hogy ez a ti életetek. A kövek a fontos dolgok (a család...od, a partnered, az egészséged, a gyerekeid). Ha minden mást elveszítenél, az életed akkor is teljes maradna. A kavicsok azok a dolgok, amelyek még számítanak, mint a barátaid, a munkád, a kollégáid. A homok az összes többi: az apróságok. Ha a homokot töltöd be először, nem marad hely a kavicsoknak és a köveknek. Ugyanez történik az életeddel. Ha minden idődet és energiádat az apróságokra fordítod, nem marad hely azoknak a dolgoknak, amik igazán fontosak a boldogságod érdekében. Játssz tehát a gyerekeiddel, szakíts időt orvosi vizsgálatokra, vidd el a párodat táncolni. Dolgozni, takarítani, vendégeket hívni mindig lesz időd. Ezért először a kövekre figyelj, azokra a dolgokra, amik igazán számítanak. A többi csak homok. Az egyik diák megkérdezte: - És most már valóban tele van-e az üveg? Mire a prof azt válaszolta, hogy igen, tele van. Erre a diák elővett egy dobozos sört, kinyitotta, s beletöltötte az üvegbe. A sört a homok elnyelte, és térfogatváltozás nem következett be. Erre a diák így szólt: - Nos, bármennyire is úgy érezzük, hogy az életünk teljes, a fenti példából jól látszik: EGY SÖR AZÉRT MINDIG BELEFÉR!!!

írta: Angelus, 2011. márc. 6. 13:38 - címkék: humor és kategóriák: Egyéb - még nincsenek kommentek

Carnivale - A vándorcirkusz

1934-ben, valahol Amerika középső részein játszódik az utóbbi évek egyik legmisztikusabb, legsötétebb sorozata a Carnivale - A vándorcirkusz. Az HBO saját gyártású sorozatait mindig is figyelemmel kísértem, mert nem mindennapi módon és nem mindennapi témákat dolgoznak fel (Sírhant művek, Szex és NY stb). A Carnivale azonban az összes többin túltesz...

A harmincas évek hanyatlása mély társadalmi nyomot hagyott az azelőtt egyre gyarapodó és gazdaságilag vezető nagyhatalommá vált Amerikában. A nagy gazdasági válság az egész országot a csőd szélére sodorta s még ennél is nagyobb nyomor uralkodott a közép-nyugati régióban. A farmerek és a gazdálkodók olyan szegénységben éltek, amit ma már szinte elképzelni is lehetetlen. A csapadékszegény időjárás, a hosszú és forró nyarak emberek ezreit tették földönfutóvá, akik más reményt nem látva elindultak munkát keresni... Azonban nem csak nincstelenek gyalogoltak a poros országutakon, hanem furcsa és különös mutatványosok egész sora, kik városról városra járva próbálták elfeledtetni az emberekkel mindennapi problémáikat.

A sok vándorcirkusz közül mi egyet, a Carnivalet követhetjük nyomon, titkokkal teli furcsa világba csöppenhetünk. Kígyóember, óriás, szakálas nő, kómában fekvő jós, jövőbelátó médium és persze sztriptíztáncosok kik néhány dollárért mutogatják bájaikat a kíváncsiskodó férfiak előtt. Ehhez a furcsa kompániához csapódik a valódi természetfeletti képességekkel megáldott Ben Hawkins, aki mindent elkövet, hogy titkára ne jöjjenek rá. De nem is ő az egyetlen ezen a kegyetlen vidéken, akinek van mit titkolnia közössége és családtagjai előtt. Ő Justin Crowe testvér egy kisváros plébánosa, kit szörnyű látomások kínoznak, apokaliptikus víziók, és a halál.

Útjaik természetesen keresztezik egymást, de nem tudhatjuk pontosan, hogy hol és mikor jön el a pillanat. A jó és a gonosz földi csatája egyre közeleg baljóslatú előjeleivel és isteni csodatételeivel egyetemben...

A kápárzatos képi világával, remek speciális effektekkel, és kiváló színészeivel a Carnivale egy egyedi utazást kínál egy mára már nem ismert helyre, mely helyen még léteztek igazi csodák és élt a megtestesült gonosz is. A sorozat főbb szereplőit olyan színészekből válogatták össze, akik már kicsit ismertebbek a filmszakmában, de nem láthattuk őket túl sokszor kasszasikerekben. Ilyen volt az akkor még szinte csak néhány filmet maga mögött tudó Nick Stahl (Ben szerepében) vagy a Justin testvért alakító Clancy Brown, kinek nagyon erős karakterarca lehetővé tette, hogy életrekeltse ezt a rendkívül összetett személyiséget. De talán a legismertebb figura az a Michael J. Anderson, akit közel két évtizeddel ezelőtt a Twin Peaks című sorozat törpéjeként ismerhetett meg a világ.

Úgy látszik, hogy a Twin Peaks alkotóinak tarsolyában rengeteg jó ötlet lapulhat még, hiszen a Carnivale legalább olyan egyedi, mint elődje, a mára már tv történelemmé vált Twin Peaks.

Ajánlom ezt a sorozatot mindazoknak, akik szeretnek gondolkodni, az emberi lélek mélyére tekinteni, de nyitottak a misztikum és a titokzatosság iránt is. Elképesztő utazásban lehet részük, ha megnézik a Carnivalet.

írta: Angelus, 2010. dec. 27. 22:42 - címkék: carnivale, HBO, misztikus, sorozat és kategóriák: Sorozat - még nincsenek kommentek

Placebo - The movie on your eyelids

I always watch you when you're dreaming
Because I know it's not of me
I smoke a dozen cancer sticks
Imagine there are two or three ways
To make you love me
And not dream of someone else
Become the movie on your eyelids

The reflection of yourself
The reflection of yourself

I cry when I listen to you breathing
Because I know there's nothing else
The conscious of that crushing feeling
To know there's no connection left
That we both go through the motions
That we're both living somewhere else
That the movie on your eyelids
Is no reflection of myself
Is no reflection of myself
Is no reflection of myself

I wanna be, I wanna be your movie...
I wanna be, I wanna be your movie...

Why can't you be me?
Why can't you be me?
Why can't you be me?
Why can't you be me?
Be me, be me, be me...

írta: Angelus, 2010. dec. 27. 22:30 - címkék: placebo és kategóriák: Zene - még nincsenek kommentek

Paranormális jelenségek

A minimál költségvetésből készült horrorok újra bizonyítanak, akárcsak annak idején a Blair witch projekt, úgy most a Paranormal Activity is kiverte a biztosítékot mind hazájában, mind pedig szerte a Földön, hiszen ilyen témát, így megvalósítva még nem láthattunk.

Az egyetlen kézikamerával készült mozi áldokumentalista jellegét végig kiválóan megtartja, a padlóra, asztalra illetve a különféle bútorokra helyezett kamera nagylátószögének köszönhetően elég sok mindent mutat az adott helyiségből vagy folyosóból.

A két főszereplő színész mindvégig természetesen alakítja a hétköznapi emberek nem hétköznapi helyzetbe kerülésének történetét, ahogy telnek a napok a kezdetben poénos és abszolút komolytalan Micha és Katie egyre inkább kezd az őrületbe sodródni.

A házukat, de különösen Katet üldöző furcsa, földöntúli démon éjszakáról éjszakára kísérti a párt, és egyre inkább kezd a helyzet eldurvulni.

A 3 év után összeköltöző szerelmes pár csak akkor küzdheti le félelmét, ha szembe is néz vele, így hát Micha - barátnője tiltakozása ellenére - szerez egy kamerát, mert elhatározza, hogy kideríti mik azok a furcsa hangok, amiket éjjel oly sokszor hallani... Ez végzetes hibának bizonyul! Éjszakáról-éjszakára egyre intenzívebbé váló parajelenségek később manifesztálódnak is, és már nem csak motoszkálás, ajtónyikorgás formájában borzolja idegszálainkat, hanem a szenvedő alanyok is egyre jobban fáradnak, hiszen minden nap eljön az éjszaka, és egy újabb stáció kezdődik a túlélésért...

Ez a film nem azért hat, mert mindent látunk, hanem éppen azért, mert nem látunk mindent, a profi trükköknek köszönhetően simán beleéljük magunkat a helyzetbe, fehérre szorítjuk saját kezünket, miközben azt mondogatjuk, hogy ez velünk nem történhet meg, mert ilyen nem létezik... s tudatalattinkba mégis belefészkeli magát a gondolat, hogy mégis mik azok a furcsa zajok, amikre felébredünk éjjel. Talán mi sem vagyunk egyedül?

írta: Angelus, 2010. dec. 26. 17:15 - címkék: film, horror és kategóriák: Film - még nincsenek kommentek

Sting - Gabriel's message

Kellemes karácsonyi ünnepeket és sikerekben gazdag boldog új esztendők kívánok minden kedves olvasómnak :) Fogadjátok szeretettel Sting dalát:

írta: Angelus, 2010. dec. 23. 19:17 - címkék: sting, zene és kategóriák: Zene - még nincsenek kommentek

Recoil @ Szikra klub 2010.12.04.

Alan Wilder a szintihangok géniusza valamint barátja és zenésztársa, a spotméterek mestere Paul Kendall tegnap este - idén már másodjára - látogatott el hozzánk. A tavaszi kalandos út után most azért kicsit megint izgulhattunk a hóhelyzet miatt, de szerencsére időjárás anya azt akarta, hogy a Strange Hour turné záró eseménye Budapesten igenis meg legyen tartva :) Utólag is köszi érte :)

Majdnem elmentünk Drezdába egy bulira amúgy, mikor kiderült, hogy Pestre megint ellátogat a Recoil :) Vali és én is majdnem kiugrottunk a bőrünkből, amikor hivatalossá vált a dolog. S tegnap este le is zajlott, a baromi hidegen kívül más szoc. probléma nem lépett fel, a hangulat adott volt, hiszen a Sereg valamennyi tagja részt vett eme nemes eseményen. A Szikra egy klassz hely, frankó nagy tánctérrel és iszonyúan jó akusztikával megáldva.

Személy szerint most kivételesen én érkeztem utoljára, mert még Bojtival leragadtunk a Mammutban kávézni, de nem maradtunk le semmiről. Kb. 8 körül csatlakoztunk a népes, hangos és vidám bandához :) Best of Tatabánya group megint hozta a formáját, már ami a hülyéskedést és a szuperszexiséget illeti :) Vali és Edó meg persze Marcsi is olyan felsőt vettek fel, hogy a cicifix simán kivillant, mikor Edó meglátta, hogy rajtam fehér ing volt, nekiállt vetkőztetni, vagyis kigombolta XD ...... Hozták a formát, na :) Usi sem panaszkodhatott :) Mode, Niki és én azért kicsit konzervatívabban öltöztünk fel :)

Szegény Niki, az ideg megette az Alannel való tali előtt, már végig izgulta a vonat utat, de végül a legnagyobb poén mégis akkor történt meg vele, amikor a Meet and Greet kellős közepén bátorkodtam felhívni, hiszen nem tudtam mi van már vele XD Érzékeltem, hogy kinyomott a nőszemély, de nem gondoltam volna, hogy éppen akkor került ő sorra a fotózáshoz. Persze a telója megszólalt, Policy... nagy röhögés kerekedett odabenn a VIP-ben :) Tudok időzíteni, mindig is tudtam XD miután túlélte az egész procedúrát keresésünkre indult, de a társaság kicsit szétszakadt, mert Edó, Vali, Marcsi és Usi szépen eltűntek így Mode, Niki, Bojti, én négyesben vártuk a hivatalos Recoil esemény kezdését. Fél 12-kor már kezdtem kicsit nyűgös lenni... de persze a nagy várakozás közepette sok ismerős arc tűnt fel, ott volt Judy, Zsú meg csomóan egyéb fórumokról, partykról, mindenkivel kis dumcsit megejtettem, így viszonylag elment az idő... aztán háromnegyed 12-kor megjelent a színpadon Paul majd pedig Alan és a notebookok közé csaptak :)

A háttérvetítések megint nagyon állatra sikerültek, de kellemes meglepi volt a tavaszi Recoilról visszaköszönő iszonyatosan jó mixek /Want, Shunt, Allelujah/ valamit a DM dalok újraértelmezett darabjai /NLMDA, In your room, Personal Jesus/. Nagyon komplex esszenciát kaptunk a mestertől, a közönség remek volt, NLMDA alatt mintha Mode koncerten lettem volna, búzamező a kezekből effekt ugyanis kellőképpen befigyelt. Hihetetlen volt az a sok ember, egyszerre... kész... és mikor elkezdődött az Allelujah.... szurkoltam, hogy újra legyen, mert abszolút Recoil kedvenceim egyike, és tudtam, vagyis inkább éreztem, hogy a nagy fináléból nem maradhat ki. Bárcsak így tudnák ráérezni a lottószámokra is :) A Furcsa Óra nagyon-nagyon hamar eltelt, még simán tudtam volna legalább egy órát hallgatni, csak azt már a színpadon lévő két pasi nem bírta volna prezentálni, mert hát buli közben is fogyott ott az a söröcske és nem voltak ők sem túlzottan szomjasak a végére :D Paul, akár egy punk össze-vissza rázta a fejét, Alan meg adta a ritmust a népnek.

A ráadás után mi szépen el is párologtunk, elég késő volt, a Nikinek meg Bojtinak is aludni kellett, így a kellemesen metsző mínusz tizenakárhány fokban nekivágtunk megkereseni a kocsit, majd egy kis Telkibe való kocsikázást követően Nikivel visszajöttünk Pestre, hozzám, és asszem valahogy hajnali 4-re jutottunk el az ágyig. :) Ahogy félhullán ittuk hajnalban a forró teát, megegyeztünk, hogy ez a buli megint csak örök emlék, Nikinek duplán is :)

Kösz Alan, Paul, közönség, Szikra, barátok ezt a remekbe szabott estét! :)

írta: Angelus, 2010. dec. 5. 13:56 - címkék: buli, DM, recoil és kategóriák: Zene - 9 komment

A szobádban...

a félhomályban... egy villanykörte és furcsa alakok, fekete fehér/piros éles színű képek váltják egymást.

De hogy miről szólna Anton Corbij videója? Erről mindenkinek megvan a maga verziója, aki ismeri és szereti a DM Songs of faith and devotion albumát. Úgy vélem komplexen lehet igazán megérteni, hogy mit is akar mesélni nekünk a fotográfia művészet mestere.

A látószög egy és ugyanaz, s a kép közepén félelmetesen nyomasztóan ugyan az az egy villanykörte, feketén, sötéten nyomul a képbe, szinte már-már zavaróan oda telepszik, és vonzza a tekintetet, nem lehet figyelmen kívül hagyni, s végig ott is marad. Hogy miért pont villanykörte, nos szerintem azért, mert Anton igenis hű maradt Martin zseniális szövegéhez,

"In your room
Where time stands still
Or moves at your will
Will you let the morning come soon
Or will you leave me lying here
In your favourite darkness
Your favourite half-light
Your favourite consciousness
Your favourite slave"

A fény árnyék játék átültetve mozgóképre tökéletesen találó. Hiszen Te, a szobában lévő dönti el, hogy világosság legyen vagy sötétség, vagy félhomály... minden másnak látszik sötétben, egészen mélyről jövő, elemi félelmet vált ki a sötét, a félhomály szintén, az árnyékok megnyúlnak, az abszolút csöndben pedig minden apró mozzanás hangosnak és rémisztőnek hangzik. Ez mind benne van ebben a motívumban, jelképezi az elmúlást, az ürességet, ugyanakkor a lehetőséget, a fényt, a megtisztulást, a változást. Anton nagyon jól egyensúlyoz ezek között, hiszen az egész videó búcsú jellegű tulajdonképpeni montázs a zenekar múltjából, felidéződik a leghíresebb Enjoy the silence című klip, a Walking in my shoes és az I feel you is. Persze mindez összeköthető Dave Gahan akkori állapotával, a szöveg és a kép mind-mind azt súgja, hogy bármi történhet, bizonytalan, ingatag jelent tükröz.

Az éles, színes és homályos klip; elvont, görcsös, és baljós hangulata végig megmarad. Nagy a kontraszt a fekete-fehér utalások és a zenekart mutató piros/fekete képek között. A székhez láncolt Andy, Martin, Alan és Dave csak tovább erősíti azt bennem, hogy mintha nem lett volna kilátás, ott álltak a szakadék széle mellett 1 lépéssel és nem tudta senki merre tovább. Lágy célzás erre a video lassú záró képsora, ahol a koronás, palástos lány keresztbe sétál egy nyíl egyenes sivatagi úton, melynek nincs vége.

A szöveg sokféleképpen értelmezhető; érthető általánosságban egy emberre, aki nem tud kitörni saját kis világából, abból a bizonyos szobából, ahol retteg ugyan, de nem tesz semmit, értelmezhető a drogokra, az "I will always be here..." kifejezetten erre asszociáltatja magát, a csábító mámorra, amikor se idő, se tér, se fájdalom, se szenvedés nincsen, de a drogos álmodozás után a félelem jön, mely felemészt mindent és mindenkit.

Anton remekül álmodta meg a SOFAD nyomasztó, kilátástalan világát, ahol mindenki keresi a helyét, de nem találja. Az In your room mindennek esszenciája, minden benne van, amit Martin el akart mondani: kétség és sötétség, de valahol a fény is, a remény, hogy talán még van kiút valamerre...

írta: Angelus, 2010. nov. 16. 19:57 - címkék: anton, corbijn, DM, SOFAD és kategóriák: Zene, Egyéb - 4 komment

UPC panaszlevél

*A 2009.11.12-én tett internet szolgáltatásban tapasztalt hibabejelentése
érdekében technikus kollégánk 2009.11.13-án megpróbálta orvosolni a
problémát, mert Ön akkor nem tartózkodott otthon, illetve az
adatbázisunkban nyilvántartott telefonszámon sem sikerült a kapcsolatot
felvennünk Önnel. Kérjük, amennyiben az Ön által észlelt hiba még
jelenleg is fennáll, jelezze társaságunk felé a 1221-es telefonszámon."*

VÁLASZ:

Kijelentem, hogy a fent említett napon végig az otthonomban
tartózkodtam, és a kollégáját vártam, maguk meg itt buziskodnak velem.
Az, hogy mint utólag kiderült, Önök nem tudnak beírni egy telefonszámot,
úgy vélem nem az én hiányosságom. A megadott címen található lakás nincs
körülvéve sem vizesárokkal, nem vezettem villanypásztort a
kaputelefonba, valamint nagytestű harci kutyák sem őrzik azt. Két
kollégájuknak furcsamód már sikerült eljutni a lakásba, valamint
felhívni engem a rosszul rögzített telefonszám ellenére - bizonyára
Danny Blue és Christian Panthera - szintű telepatikus képességeik
segítségével. Mivel a kollégája baszott kijönni, és a hibát nemi szerve
ritmikus húzogatásával próbálta elhárítani, az általam érzékelt probléma
még mindig fennáll. 9 -szer pofáztam el maguknak, hogy hibás a modem,
amit Önök biztosítottak. Maguk hülyének néztek, hiszen az Önök adatai
szerint minden rendben.

Ezek után persze még én hívjam fel magukat 10-edjére is, amivel úgy
vélem, kimerítik a pofátlanság határát. Véleményemet az ügyről, a
szolgáltatásról és a cégükről egyetlen köpéssel kifejezhetem. Öröm az
ürömben, hogy ügyintézőik nagyon kedvesek és segítőkészek, az meg egy
másik dolog, hogy a "kapcsolja ki a tűzfalat és a vírusirtót" -
színvonalú tanácsaikkal nyugodtan kitörölhetem ám a seggem. Ha kellemes
társalgásra vágyom, egy más jellegű emelt díjas telefonszámot tárcsázok.
Mellékelten bátorkodtam elküldeni az önéletrajzomat is, mivel ennyi
szaktudással én is rendelkezem, ezért örömmel lennék egy ilyen remek,
dinamikus csapat tagja.

Szerencsére szolgáltatásuk ingyenes, vagyis pontosan annyiba kerül,
amennyit ér, ez megmagyarázná, miért is akciós az első három hónapban.
Megkísérlem elmagyarázni még egyszer, utoljára: 1. A problémán forrása a
hibás modem. 2. Önök küldenek egy szerelőt, aki ért a számítógéphez,
valamint egy működő modemet, továbbá egy hálózati kábelt, mivel ez a
szar ami itt van, csak fojtogatós szexre alkalmas, másra nem. 3.
Küldenek a szerelővel egy embert, aki tudja használni a telefont, a
kaputelefont, valamint a liftet, bár jöhetnek lépcsőn is, így ez csupán
ajánlott opció. 4. Kicserélik a modemet. A szerelő bejön, köszön
napszaknak megfelelően, leveszi a cipőjét, visszautasítja a felkínált
frissítőt és kicseréli a modemet. A közlekedős ember kint marad. 5.
Aláírom a munkalapot, a szerelő elköszön és kimegy. 6. Működik a
szolgáltatás és mindenki boldog.

Amennyiben a fenti hat pont nem megvalósítható, akkor ne fáradjanak a
szolgáltatás kikötésével, mert kibaszom az egészet a picsába, mivel Önök
megvalósították a szerződésszegés fogalmát, ugyanis ez nem szolgáltatás,
hanem egy fos. Egy FOS.

Feltételezem, Önök jobban szórakoztak levelem olvasása közben, mint
jómagam, de ne gondolják, hogy viccnek szántam, ez egy kibaszottul
HIVATALOS PANASZ. Sajnálom, hogy méltatlan helyzetbe kerültem maguk
miatt, de csak azoknak adom meg a tiszteletet, akik : 1. Szintén
megadják, 2. Kiérdemelték, 3. Félek tőlük. Sajnálatos módon Önök egyik
kategóriába sem esnek bele, ezért hát levelem keserédes hangvétele.
Amennyiben hajlandóak rendesen végezni a munkájukat, akkor Önök
felhívnak az általam megadott telefonszámon, és egy Önök által
kiválasztott időpontban készséggel állok rendelkezésükre.

Várom megkeresésüket! Nyomorékok.

Tisztelet nélkül:

írta: Angelus, 2010. okt. 22. 12:50 - címkék: és kategóriák: Egyéb - még nincsenek kommentek

Angelus blogja

Vers - Heinrich Heine

Háromszögellések

A filozófia professzor és a kövek

Carnivale - A vándorcirkusz

Placebo - The movie on your eyelids

Paranormális jelenségek

Sting - Gabriel's message

Recoil @ Szikra klub 2010.12.04.

A szobádban...

UPC panaszlevél

Keresés

Régi bejegyzések

Utolsó kommentek

Legtöbb komment

A legjobbak

Kategóriák

Linkek